Szolnoki lakos vagyok. Pánik beteg és önkéntes karanténba vonultam.
Nem is tudom, hol kezdjem ezt a kis bejegyzésemet mivel annyi mindent szeretnék elmesélni, hogy is telt el ez a 4 hét pontosabban 28 nap otthon.
Talán ha a legelején kezdem, akkor átláthatóbb a dolog. Decemberben még mit sem sejtve természetesen éltük életünket ezen belül azt értve, hogy fogalmunk nem volt a korlátozásokról vagy arról milyen is az, ha nem tehetjük, amit igazán szeretnénk. Hogy csak ki menjünk sétálni és érezzük a bőrünkön a nap erejét és magunkba szívjuk a friss levegőt anélkül, hogy aggódjunk, hogy bármi bajunk is lehet ettől a kellemes pillanattól.. Talán Januárban olvastam elsőnek, hogy Kínában kitör egy új ismeretlen járvány. Rendben és tovább lapoztam..
Ahogy teltek a napok egyre több helyről lehetett hallani vagy olvasni erről az új vírusról. Aztán oda jutott a dolog, hogy többen (köztük én is) félően vettük át az eBay vagy aliexpress csomagokat hogy nehogy el kapjunk bármit is.
De ettől függetlenül éltük a minden napjainkat.. dolgoztunk, bevásárolni mentünk és tettük azt, amit tennünk kell..
Február közepe.. Egyre jobban aggasztott a dolog hisz most mar hírekben is csak a vírusról lehetett hallani. Én ekkor úgy döntöttem már nem ülök buszra, hanem gyalog járok munkába és elkezdődött bennem a korlátozások ideje… le mondtam szépészeti időpontjaimat, főleg ami a város legforgalmasabb pontjában van. És aki beteg volt természetesen kerültem.
Majd február végén el utaztam egy kedves ismerősömhöz, de mint sem sejtve hogy ez egy olyan út lesz, amit mostanában nem igen fogok nyugodt szívvel megtenni. Mikor este felé haza érkeztem akkor hallottam a hírekben, hogy Olaszországban el durvult a helyzet. Reménykedtem és én naivan gondoltam itt nem lesz baj. De tudni lehetett, hogy februárban Olaszország turizmus egyik központja így biztos lesz olyan magyar, aki nemsokára haza tér a kis hazájába. Ezzel együtt óvhatatlan, hogy ne hozzon be hozzánk valamit. Ez volt február vége, na, ekkor én már tényleg nem mozgolódtam.. Csak munka és bolt.
De álljunk meg egy pillanatra mi is ez a hatalmas félelmem? Mért is kezdtem még idők előtt ennyire ki zárni a külvilágot. A válasz pofon egyszerű… pánikbeteg vagyok. Ez mellet hipochonder és rettegek a betegségektől. Azt hiszem, erről az érzésről tudnék neked talán órákat beszélni, de most kicsit leszűkítve a dolgot van baj az elmémmel és nem is kicsi. Mint tudjuk a pánikbetegségnek nagyon sok fajtája van, ki ettől ki attól retteg vagy szorong.
Egy szép este folyamán épp a konyhába bibelőttem, amikor Orbán Viktor bejelenti, hogy megvan az első 2 regisztrált fertőzött Magyarországon, na nem mintha nem gondoltuk volna ho
És onnan kezdve minden megváltozott. Még jobban. Munkába jártam és boltba azt is este zárás előtt fél órával.
És így teltek a napok Március 19-ig. A munkahelyemen is korlátozásokat hoztak be. Nem fogadunk ügyfeleket és többen otthonról dolgozhatnak.
És én? Én elvesztettem a munkahelyem.. Ezzel együtt a vállalkozásomat is.
Folytatás hamarosan….
